Tanácsadás
Túlzott mértékű sírás: Ha tartósan fennáll, nagyon megviseli mind a szülőket, mind a gyermekeket. Az akut betegségek kizárása után fontos, hogy érzelmileg és praktikus javaslatokkal is támogassuk a szülőket. Az „elrontás” tévhite még mindig gyakori, pedig a síró csecsemő könnyebben nyugszik meg, ha ölbe veszik, ringatják. A sírás okozott feszültség gyermekbántalmazás kiváltó oka is lehet. Ha a szülő tudja, hogy van, akihez fordulhat, ez önmagában csökkenti a feszültséget. Anya-csecsemő-, szülő –csecsemő konzultáció és terápia segít az egymásra hangolódásban. Előfordul, hogy sérült kisgyermek esetén az anya–gyerek kötődés nehezebben alakul ki. A gyermek jelzései bizonytalanabbul értelmezhetőek, a gyakori anyai depresszió pedig tovább nehezíti a kapcsolat kiépülését.
Alvás Az alvásproblémák, elsősorban az éjszakai felébredések, nagyon gyakoriak, és rendkívül kimerítőek a család számára. A központi idegrendszer károsodása következtében az alvási minta szerveződése, valamint a napi ritmus kialakulása sérülhet, de az éjszakai felébredéseket számos egyéb tényező is befolyásolja. Pl. a túlzottan reagáló szülők megerősíthetik a gyermek éjszakai felébredéseit, és ezzel hozzájárulnak a probléma fenntartásához. Szoros összefüggés van az anyai stressz és az ébredések között, az éjszakai nem alvás pedig tovább fokozza az anya kimerültségét. Az alvászavarok rendezésénél az első lépés a gyermek napirendjének áttekintése és apró módosítások ajánlása. Pl. az elhúzódó nappali alvás csökkentése, stabil esti fektetési rutin kialakítása. Amennyiben ezek nem vezetnek eredményre, akkor pszichoterápiás kezelés ajánlott. A szülők gyakran választják azt a megoldást, hogy saját ágyukba veszik a gyermeket. Bizonyos kulturális közegben ez az elfogadott norma. Többnyire azonnal csökkenti az éjszakai felébredések gyakoriságát. A rövidtávon jó hatású megoldás hosszú távra mégsem ajánlott, mivel hetek, hónapok múlva nagyon nehéz visszaszoktatni a gyermeket saját ágyába. Gyógyszeres terápia általában nem oldja meg a problémát és csak kivételes esetekben, gyermekneurológus vagy gyermekpszichiáter javaslata alapján, jön szóba.
Evés : Csecsemőkorban mind a testi betegségek, mind a pszichoszociális ártalmak evészavart okozhatnak, mely az enyhe alultápláltságtól a súlyos gyarapodási elégtelenségig terjedhet. Az étkezési anomáliák a sérült gyermekek kb. 30%-t érintik. Ezek hátterében szervi és funkcionális okok egyaránt megtalálhatók. A nem organikus gyarapodási zavarok hátterében többnyire helytelen táplálási gyakorlat áll. A darabos étel bevezetésének kritikus időszaka a 7-12. hónap. Ha ebben az időszakban a gyermek nem kap darabos ételt, akkor a későbbiekben sokkal nehezebben fogadja el, visszautasítja, vagy kiöklendezi azt. Sérült gyermekeknél gyakran elmarad az önálló evés lehetőségének biztosítása, és előfordul, hogy még idősebb korban is csecsemő módra, ölben etetik a gyermeket. Ez a gyakorlat gátolja a gyermek önállóságának kialakulását és másodlagosan a gyermek szociális fejlődését is hátráltatja. Súlyos etetési zavar esetén szükséges lehet a kórházi kivizsgálás, illetve anya-gyermek konzultáció és pszichoterápia is.