Benignus centrotemporális epilepszia. A leggyakoribb, egyben legjobb kimenetelű gyermekkori epilepszia. 2-14 (leggyakrabban 5-9) éves kor között kezdődik alvásból induló rohamokkal. Féloldali száj- és nyelvzsibbadás, nyálfolyás, majd féloldali arc- és karrángás jelentkezhet, mely úgynevezett nagyrohamba is átmehet. Mivel a roham többnyire alvásból indul, a szülők nem mindig látják a roham kezdetét és megtévesztő módon csak a másodlagosan kialakuló, egész testre kiterjedő nagyrohamot észlelik. A rosszullétet átmeneti beszédzavar és az egyik szájzug lógása követheti. Az életkor, a rohamtípus és a jellegzetes EEG-kép alapján állítjuk fel a diagnózist. Mivel a betegek 20%-ának gyógyszerszedés nélkül sem ismétlődik rohama, ezért lehet várni a gyógyszer beállítással az első rosszullét után. A gyógyszerbeállítás kérdését mindig a szülőkkel beszéljük meg: tapasztalataink szerint van olyan szülő, akinek a legfontosabb, hogy sosem ismétlődjön roham; más szülők viszont a napi gyógyszerszedés ötletétől ijednek meg. Gyógyszeres kezelés esetén 3 év után próbáljuk az antiepileptikumot elhagyni.
Absence epilepsziák. Néhány másodpercig tartó, tudatzavarral, megrekedéssel ( absence =távollét), ritmusos pislogással járó rohamokat észlelünk ebben az epilepszia formakörben. Az EEG-kép jellegzetes. Általában az első antiepileptikumra rohammentessé válnak a gyógyszer nélkül akár napi 100 rosszullétet is produkáló betegek. Az absence epilepsziákat az indulási életkor alapján osztjuk további altípusokba. A kisgyermekkori forma gyógyítható, néhány év után a gyógyszert elhagyhatjuk, a serdülőkorban induló juvenilis absence esetében viszont legtöbbször egy életen át tartó gyógyszeres kezelésre van szükség.
Juvenilis mioklónus epilepszia. Mioklónusos (izom megrándulásos) és grand mal (eszméletvesztéses rángó) rohamok jellemzőek ebben a genetikailag meghatározott epilepsziában. Serdülőkben, 12-16 éves kor között, a reggeli felkelést követő első órában jelentkeznek kisebb-nagyobb végtag-rándulások. Típusos panasz, hogy a reggeli ital kilöttyen a csészéből vagy a reggeli fogmosás közben nagyokat rándul a kéz. A mioklónusok (megrándulások) indulása és az első GM roham megjelenése között akár hónapok is eltelhetnek. Sokszor az első nagyroham miatt érkezik a serdülő a kórházba és csak utólagos rákérdezésre derülnek ki a reggeli kisebb rándulások. Egyféle gyógyszer szedése mellett rohammentessé válik a betegek jelentős része, de a gyógyszert életük végéig szedni kell. Újabb roham jellemzően bulizás alatt vagy után jelentkezik, ahol az alvásmegvonás, az alkoholfogyasztás, az alkohol miatti gyógyszerkihagyás, illetve a villogó fények egyszerre szerepelhetnek, mint provokáló tényezők.
West szindróma: bármilyen agykárosodás, pl. fejlődési rendellenesség, hipoxiás agykárosodás, agyvérzés utáni állapot állhat a háttérben. Az első tünet, hogy a csecsemő fejlődése 4-8 hónapos kor között leáll, majd spazmusokból álló rohamsorozat jelentkezik. A spazmus rövid összerándulások sorozata, ami vállemelésekből, fejbiccentésekből áll. Az életkor, a lelassuló fejlődés, az epilepsziás spazmusok és a típusos EEG-kép (úgynevezett hypsarritmia) együtt adják a West szindróma diagnózisát. A terápia általában gyógyszeres (tabletta, szirup vagy injekciós kúra jön szóba), kicsi agyi eltérések esetében sebészi. A gyógyszerrel általában le tudjuk állítani a rohamokat és rendezni az EEG-eltérést, de sajnos az agyi fejlődés igen aktív szakaszában induló epilepszia gyakran meglassult fejlődéssel jár. Az is előfordulhat, hogy néhány év rohammentesség után új formában jelentkezik az epilepszia, ezért nagyon fontos a rendszeres gondozás még rohammentesség esetén is.
Lennox-Gastaut szindróma. 2-7 éves korban indul új epilepsziaként vagy korábban másféle epilepsziás (pl. West szindrómás) betegekben. Lelassuló fejlődéssel, speciális EEG-képpel és többféle, gyakran gyógyszerekkel nehezen befolyásolható rohamok formájában jelentkező betegség. A kiváltó okot gyakran nem ismerjük. Általában 3-4 különböző típusú rohamok váltják egymást, melyek több, párhuzamosan szedett gyógyszer mellett sem szűntethetők meg. Bár a sikeres epilepszia sebészeti esetek ritkaságnak számítanak, mindig alaposan keressük az esetleges műthető agyi eltérést.
Pszichogén rohamok. Epilepsziás rohamot „utánzó”, de nem epilepsziás eredetű rosszullétek. Kisebb részükben szándékos cselekvés: a gyermek így próbálja felhívni magára a figyelmet vagy plusz figyelmet magára vonni. Az esetek többségében azonban valamilyen összetettebb lelki probléma áll a háttérben, ezért pszichológus és/vagy pszichiáter szakember bevonása feltétlenül szükséges. Sokszor nem könnyű az epilepsziától való elkülönítése és évekig kaphatnak antiepileptikumot olyan gyermekek, akiknek csak pszichogén rohamuk van. Nehezítheti a helyzetet, hogy sokszor keverednek a valódi epilepsziás és a pszichogén rosszullétek ugyanannál a betegnél.