Optimális esetben a fejlődésében gátolt gyermekek problémáira már fény derül csecsemő–kisded korban. A tapasztalat azonban az, hogy az enyhébb problémák: magatartási, tanulási nehézségek, részképesség zavarok, kortárskapcsolati problémák csak óvodáskorban, vagy később válnak nyilvánvalóvá. Gondos neurológiai vizsgálat és képességfelmérés javasolt azokban az esetekben, amikor a panaszok a korosztályhoz viszonyított átlag teljesítmény elmaradására vonatkoznak, pl. rajzkészség elmaradása, figyelemi problémák, szegényes játék, magatartási tünetek (nehéz irányíthatóság, túlzott visszavonulás, vagy indokolatlannak tűnő agresszió stb.). A figyelemi funkciók ebben az életkorban jelentősen változnak, nő a figyelem terjedelme, javul a szűrő funkciója és a koncentráció mélysége. Gyakori jelenség, hogy a gyermek a vizsgálati helyzetben, kétszemélyes kapcsolatban sokkal összeszedettebb, míg a megszokott környezetben – különösen csoportos közegben – az esetleges figyelmi problémák nagymértékben felerősödnek. Fontos információt kaphatunk a gyermek óvónőjétől, mivel bizonyos problémák csak a közösségben nyilvánulnak meg, vagy erősödnek fel.